Mi a jobb?

Van az a pont mikor úgy érzi az ember, hogy rossz, hogy rossz amit tesz, és, hogy ő maga is semmire való és minden amit tesz nem ér semmit sem. Engem nem zavar. Sokszor gondoltam így. Megdöbbentő arra ráébredni néha, hogy milyen önző tudok lenni, és , hogy mennyire ridegen, közömbösen beszélek dolgokról, amikért valójában a szívem szakad meg- nem érdekel, majd lesz valahogy… -Mindezek csak az elfojtás részei. Vagy, talán ha eltaszítom, nem gondolok rá akkor könnyebb, elfelejtem… pedig nem. Elfojtani, annyi, mint egyszer kitörni, vagy öngyilkosnak lenni. Az egyiktől megkönnyebbülsz, a másik maga alá temet. Kinek mi a jobb.Valaki szeret szenvedni. Mert miért ne tehetné, ha bírja?! Persze a logikus, hisz az ember természettől fogva, ösztönösen eltaszítja azt, ami kellemetlenül érinti, mint amikor megégeti a tűz a kezét, nyomban elhúzza. De az érzelmek logikátlanok, végeláthatatlanok, kiszámíthatatlanok, de mindenek előtt sokkal jobban tudnak fájni, mint bármekkora égési seb. Miért nem menekülünk mégsem, ha fáj? Mert félünk, vagy, mert abban a sok szenvedésben van parányi öröm, boldogság, kielégülés, ami elönti a szívünket, egy másodperc tizedrésze, amikor betölti a szellemünket az érzés az a kicsi jó, és hiába kicsi, ha elbírja azt a sok gyötrelmet. Hát akkor nem erős az a kicsi? Dehogynem. De ami elromolhat az el is romlik, mert vagy a gyötrelem lesz kisebb, vagy a kicsi omlik össze, idővel minden eldől. Az ember mégis meggyorsítaná a folyamatot, hisz ideje, oly kevés. Túllépni, hamar gyorsan, tovább, tovább. Tán azt hiszi az ember, hogy ettől nem lesz jelentősége a harcnak, amit önmaga ellen folytat magával? Hogy az ész és az értelem csap össze a szívvel, és a lélekkel? Pedig életünk csatáit vívjuk itt. Itt dől el az ember. Küzd vagy sem, bírja-e a harcot vagy feladja. És ha netán vereséget szenved tud-e emelt fővel, büszkén jégbefagyott törött szívvel arrébb lépni. Vagy lehajtott fejjel, önsajnálatba merülve, mazoista módon ostorozza magát, és átkozza a napot mikor belekezdett a harcba, ahelyett, hogy átsiklott volna a részletek felett, hogy bár ne vette volna észre a lehetőséget arra a tizedmásodpercnyi boldogságra. Igazából egyik megoldás sem rossz, mert az aki magát bünteti, ő sem gondolkodik rosszul, hisz menyivel okosabban fog ezentúl cselekedni, véres leckét tanult, de megtanulta. Persze a büszke sem veszt semmit a továbblépéssel, hisz neki nem fáj annyira, könnyebben felejt. Tehát a megoldás… Emelt fővel, vérbefagyott összetört szívvel továbblépni, emlékezni a boldogság érzésére, és nem mást okolni, az okokat megtalálni, de a miérteket nem feszegetni. Ez nem kulcs a boldogsághoz, ez a középút felé való közelítés hisz nincs könnyebb, mint átesni a ló túloldalára. És nevetni, mosolyogni, és élni. Mert sok ember lesz az életünkben, de mi magunknak az örök vagyunk..

Vannak dolgok...

Vannak dolgok , melyekben nem lehet igazán állást foglalni. Az élet nem tündérmese, ahol a jó és a gonosz harcol, és abból lehet megkülönböztetni, hogy a jó mindig szép. A valóságban nem feketék és fehérek a dolgok, hanem álltalában színesek. Néha azonban csak szürkék.Amikor tudjuk , hogy ami van, az nem jó. És bár a sok dolog közt válsztahatunk mégsem jobb egyik sem. Az meg nem  megoldás, hogy mivel ez nem jó, menjen innen, biztos jobb jön a helyére. Tenni kell nem vitás. De először  a megoldást kell megtalálni. Nem csak hajtogatni mi rossz.Aztán meg is kell valósítani a rendelkezésünkre álló ezközökkel. Aki okosnak érzi magát, tegyen így. Én a magam részéről gondolkodom, mi is lenne a jó...:)

Szerelmünk lapjai.{részlet}

( láttad már a filmet ? Ha nem mindenképpen nézd meg )♥

Nem vagyok különleges, egy hétköznapi ember, hétköznapi gondolatokkal. Egyszerű életet éltem, nem állítottak nekem szobrot, a nevem hamarosan a feledés homályába vész, de egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam mint bárki más. Egész szívemmel és lelkemmel szerettem valakit és ez nekem bőven elég.

A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük, hulló csillagok, fennkséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt, elillan. (női hang)Gondolod, hogy a szerelmed, képes csodát tenni?

Egészen biztos. Ezért, Ezért térsz vissza hozzám mindig.

(női hang)Azt is megteheti, hogy együtt haljunk meg!?

A szerelmünkkel mindent elérhetünk amit szeretnénk.♥

 

 

A szeretet néha fáj...

Néhány sündisznó roppantul fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."

 

 

 

A fontos dolgok, néha nehezen mennek...

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

 

 

Három féle ember él....

"Háromféle ember él a földön. Az elsö olyan, mint a köbe vésett betü. Könnyen dühbe gurul, és mérgét sokáig melengeti. A második olyan, mint a homokba írt betü. Ö is könnyen dühbe gurul, de mérgét hamar feledi. A harmadik olyan, mint a hullámzó vízbe írt betü. Nem tartja meg magában a múló gondolatot, ügyet sem vet a piszkálódásra és az alattomos szóbeszédre. Az ö elméje mindig tiszta és zavartalan."

 

 

 

Megtanultam...

"Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük."

 

 

 

 

Légy önmagad...

"Ahhoz, hogy önmagad legyél - egy olyan világban, amely éjjel-nappal arra törekszik minden erővel, hogy olyanná tegyen téged, mint akárki más - a legnehezebb csatát kell megvívnod amit csak lehet emberileg és sosem szabad abbahagynod a harcot."

 

 

 

 

Mások...

"Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak, és sikereinknek is."

 

 

 

Élj...

"Az vezéreljen amit szeretsz. Ne azt kérdezd, "ők" odakint mit akarnak, hanem azt, benned mi rejlik. Ne változó érdekeid vezéreljenek, hanem az, ami te magad vagy, s amit szeretsz, mert ezek állandók és nem szabad változniuk."

 

 

 

Amid van..

"Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van."

 

 

 

Megítélés...

Nagyon igaz, hogy az embereket nem cselekedeteikből kell megítélni, mert azok a körülményektől függenek, hanem ... sokkal inább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint...

 

 

 

 

Emlék...

"Remélem emlékké válok majd idővel, és...  A múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintésem ... Ez leszek én: egy megfakult emlékkép, mely rád nevet. Múlt leszek, mert a jövőd most már nem lehetek ...

Mester-Tanítvány..

“- Lehetek a tanítványod?
- Csak azért vagy tanítvány, mert szemed zárva van. Mihelyt megnyitod, már nem lesz mit tanulnod tőlem, vagy bárki mástól.
- Mi szükség van akkor Mesterre?
- Hogy megláttassa veled, mennyire haszontalan dolog Mesterre hagyatkozni.”

 

 

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥